Érdi Tamás köszöntője/2017

Ha valaki sétált már nyárestéken a Balaton  partján, vagy üldögélt a hömpölygő Duna mellett, s érezte a virágok illatát az esti holdfényben, vagy leült a vízpartra, s  hallgatta a hullámok halk csobogását, nos ilyen estéken jutott eszembe, milyen jó lenne, ha  megszólalna távolból egy kis halk Mozart zongoraszó, mert kizárólag ilyen  zene kívánkozna  ehhez a hangulathoz. Ezeket a ritka pillanatokat azonban  rendszerint vagy egy hajókürt, vagy a közelben robogó vonat sikító hangja verte szét.

A legelső zongoravizsgámon történt, – nyolc éves lehettem, – amikor a tanárnőm ijedten rohant oda hozzám, hogy netán elfelejtettem a folytatást? – mert a kezeimet a zongora fölött tartva várakoztam.

– Hogy folytatnám,  – kérdeztem meglepve –  Bachot repülővel? – Valóban bántóan zúgott a fejünk fölött egy repülőgép, s én akkor még úgy gondoltam, hogy meg kell várni, amíg elmegy, mert Bach zenéje megérdemli a csendet. Akkor tanultam meg, hogy ebben a zajos világban a repülőgép hangjával, vagy harangzúgással együtt  folytatni kell a koncertet,  a hajókürtöt, egy motor, vagy a vonat hangját  le kell győzni, nem tehetünk mást, mint ilyenkor a hangokra, Mozartra és társaira  figyelünk.

Harmadik éve próbálkozunk ezzel nyáresti koncertjeinken és nagyszerű támogatóink vannak, a lelkes közönség. Remélem, ezen a nyáron is sikerül a klasszikus zenét kedvelőknek sok örömöt szerezni, ígérjük, Mozart, Beethoven, Chopin, Bartók, Kodály, – valamint társaik – ismét velünk lesznek, jöjjenek Önök is!